Az egyik barátunkkal folytattunk a minap egy érdekes beszélgetést, aminek egyes részleteit szeretnénk most megosztani veletek. A barátunk via ferrata túrára készül és a beszélgetés arról szólt, hogy milyen felkészülést adhatna neki, ha néhány alkalommal eljönne a kalandparkba. Ez a via ferrátázásnak a közelmúltban bekövetkezett népszerűségét tekintve egy teljesen jogos kérdés és nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ez közületek is sokakat érinthet, érdekelhet.
A via ferráta egy olyan mesterséges eszközökkel biztosított út, ami meredek, vagy akár függőleges sziklafalakon, hegyoldalakon, hegygerinceken húzódik végig. Ebben eltérő nehézségűek vannak (pontos jelzésekkel) amire most nem térünk ki – ha ilyen útra indultok, előtte mindenképpen részletesen tájékozódjatok.
A mászónak két főbb nehézséggel kell szembenéznie. 1, Objektív (külső, a mászótól független) tényezők (időjárási viszonyok: csapadék (eső, hó), látási viszonyok, napsugárzás, szél, kőomlás, lavina, stb.) 2, Szubjektív (a mászótól függő) tényezők (nem a képességeknek megfelelő út (vagy akár partner) kiválasztása, rossz (elégtelen) felszerelés, technikai tudás hiánya, elégtelen fizikai felkészültség és állapot, stb.)
És most lássuk a lényeget:
A kalandparkban objektív veszélyforrásokról nem beszélhetünk (szerencsére :)), de a szubjektív tényezők közül jó néhányra ad felkészülési lehetőséget. Az erőnlét megszerzésére az akadálypályák kiválóan alkalmasak. A magas, kitett helyeken való összetett mozgás – (mászás közben a technikai eszközök (biztosítás) precíz használatára is figyelni kell, mindezt a magasban) – gyakorlására szintén nagyszerű alapokat biztosít. A biztosító eszközök használatát, rutinszerűvé tételét be lehet gyakorolni (a via ferrata utakon a közlekedést a létrák, mesterséges kapaszkodók segítik, míg a biztonságot az adott távolságokban a sziklába rögzített vasrudakon végigfutó drótkötél biztosítja). Ez a kalandparkban is így működik. Amit készségszinten el kell sajátítani, az a két karabineres mászás és az úgynevezett átakasztás (amíg az egyik karabinert a drótkötél rögzítési pontján átakasztja a mászó másik oldalra, addig a másik karabinerrel minden helyzetben rögzítve van). Ennek a begyakorlására nincs jobb és biztonságosabb terep mint a kalandpálya.
Összeségében tehát elmondhatjuk, hogy ha via ferrátázni indultok, mindenképpen érdemes egy kicsit a kalandparkban gyakorolni. Gyereknek és felnőttnek egyaránt.
A via ferráta egy olyan mesterséges eszközökkel biztosított út, ami meredek, vagy akár függőleges sziklafalakon, hegyoldalakon, hegygerinceken húzódik végig. Ebben eltérő nehézségűek vannak (pontos jelzésekkel) amire most nem térünk ki – ha ilyen útra indultok, előtte mindenképpen részletesen tájékozódjatok.
A mászónak két főbb nehézséggel kell szembenéznie. 1, Objektív (külső, a mászótól független) tényezők (időjárási viszonyok: csapadék (eső, hó), látási viszonyok, napsugárzás, szél, kőomlás, lavina, stb.) 2, Szubjektív (a mászótól függő) tényezők (nem a képességeknek megfelelő út (vagy akár partner) kiválasztása, rossz (elégtelen) felszerelés, technikai tudás hiánya, elégtelen fizikai felkészültség és állapot, stb.)
És most lássuk a lényeget:
A kalandparkban objektív veszélyforrásokról nem beszélhetünk (szerencsére :)), de a szubjektív tényezők közül jó néhányra ad felkészülési lehetőséget. Az erőnlét megszerzésére az akadálypályák kiválóan alkalmasak. A magas, kitett helyeken való összetett mozgás – (mászás közben a technikai eszközök (biztosítás) precíz használatára is figyelni kell, mindezt a magasban) – gyakorlására szintén nagyszerű alapokat biztosít. A biztosító eszközök használatát, rutinszerűvé tételét be lehet gyakorolni (a via ferrata utakon a közlekedést a létrák, mesterséges kapaszkodók segítik, míg a biztonságot az adott távolságokban a sziklába rögzített vasrudakon végigfutó drótkötél biztosítja). Ez a kalandparkban is így működik. Amit készségszinten el kell sajátítani, az a két karabineres mászás és az úgynevezett átakasztás (amíg az egyik karabinert a drótkötél rögzítési pontján átakasztja a mászó másik oldalra, addig a másik karabinerrel minden helyzetben rögzítve van). Ennek a begyakorlására nincs jobb és biztonságosabb terep mint a kalandpálya.
Összeségében tehát elmondhatjuk, hogy ha via ferrátázni indultok, mindenképpen érdemes egy kicsit a kalandparkban gyakorolni. Gyereknek és felnőttnek egyaránt.