A filmekben bemutatott vérengzéstől eltérően, a valóságban a gladiátorok harca sokkal inkább színházi előadás volt, amit – kifejezetten erre a feladatra felkészített – rabszolgák adtak elő. Eredendően, temetési szertartásoknál használták az elhunyt iránti tiszteletből – vagy annak életéből kiragadott eseményt életre hívva – gazdagok által szponzorálva. Később vált csak a nagy arénákban előadott látványossággá. Akik az arénában ténylegesen elestek, azok főként korábban már elítélt rabok voltak – és ez tulajdonképpen nyilvános kivégzés volt. A harc egyébként addig tartott, amíg valamelyik fél fel nem adta. Korabeli írók lejegyezték, hogy voltak női gladiátorok is. Őket Gladiatrix-nek hívták.
Sajnos még sincs fellelhető forrás arra vonatkozóan, hogy az ő felkészülésük hol és hogyan zajlott. A korabeli gladiátor képzőkben nincs nyoma annak, hogy női tanítványok is lettek volna. Valószínűsíthető ezért, hogy ők privát úton kaphatták a kiképzésüket olyan helyeken (un. kollégiumokban), ahol bár folyt harci (általános) kiképzés fiatalok számára, de ez a felkészítés nem a gladiátorok képzésére irányult. Annál is inkább, mivel ők első sorban a rabszolgák közül kerültek ki és nem az iskolázott római fiatalok közül. Rabszolgák viszont ilyen helyeken is voltak és így, hogy volt rá hely, kiképző személyzet és persze rabszolga nők, minden adott volt a női gladiátorok neveléséhez.
